Megint egy este. Most nem dolgozom, mára már nem, nem is imitálom :) Azon gondolkodom, mitévő legyek, hogyan éljem túl a napokat a "fényes jövőig".... Mer ami most van az szar, de nagyon. Leginkább uncsi. Már zsigerből pörgetem ezeket a napokat, de nem jó. Kivész az emberből az érzés. Pedig érzések nélkül nem jó....szürke.
A Petőfin 30Y akusztik megy alive. Fasza. Igazából mindig szerettem őket. Olyan...jó. Magyar. Keserű, de vidám. Kicsit, mintha a lelkemből szólna. No persze nem annyira, mint Reznor bácsi, de meg tud fogni, úgy, ahogy ő sosem tudna. Ezek a srácok ügyesek, jókor vannak jó helyen.
Lehet, ha leírom és elszámolok itt magamban, jobban fog menni. Kevesebb lesz a halogatás, ami leginkább nem is félelemből, inkább lustaságból vagy még inkább kényelmességből adódik. Szal, asszem kemény hét elé nézek. Munka, munka, munka. És! Közben itt a tavasz.... KÉne fogni egy babát. Cicát. Lyányt. Egy kedveset, aranyosat.
